daoldin

A Bauchklangról nem tudok ajnározás nélkül mesélni. Ők azok, akik egyetlen mikrofonnal, némi erősítéssel, és pusztán a szájukkal (minden pornóasszoszicáció nélkül) képesek varázslatot művelni. A varázslat kifejezés nem túlzás - mintha bűvészek állnának a színpadon: előhúzzák a nyulat a kalapból, félbevágják a szőke segédcsajt, galambot rántanak elő az ingujjból, mégsem érted hogyan, pedig tisztán látod a kezüket, ez nem lehet trükk, ez bizony varázslat. A különbség köztük és Rodolfó, valamint az összes illuzionista között, hogy ők tényleg nem csalnak. Nincs tükör és füst, nincs csapóajtó, nem bújik meg zenekar a háttérben, playbackről szó sem lehet - csak Hang.
Öt osztrák srác, akik hangszerek nélkül is felérnek egy zenekarral.
A basszus olyan mély, hogy úgy érzed, csörög a zsebedben a cigisdoboz, mint a rezgőre állított telefon; a hajad szála is beleremeg a zenébe, a ritmus ott lüktet a bőröd alatt, vagy ahogy a flyeren szerepel: like samplers of blood and flesh.

A Bauchklang Pécsről (a PEN-ről) érkezett Veszprémbe, valószínűleg itt sokkal kisebb közönség előtt játszottak, de nem látszott rajtuk, hogy ez zavarná őket. Előtte kettőjükkel még a Tűztorony vendéglőben is összefutottunk, mondhatni együtt vacsoráztunk, bár mi akkor jobban el voltunk foglalva a söreinkkel és a fasszociációs játékkal. A koncert jó hangulatú volt, annak ellenére, hogy az emberek kissé lassan melegedtek be, és sajnos MC se akadt, aki fel mert volna menni a színpadra a srácok hívására. A műsor végeztével még pólót is vettem, bár a méret enyhén szólva sem stimmel. Sebaj, jó lesz majd az unokaöcsémnek kábé tíz év múlva, amikor büszkén feszíthet oldszkúl pólójában, mert abban biztos vagyok, hogy a Bauchklangot akkor is menő lesz.

 (A képeket gab készítette a tavalyi Utcazene Fesztiválon.)